A városiak általában a békés falusi környezetet, a jó levegőt, a megmaradt közösséget vagy a jó szomszédság idealizált világát irigylik, a falusiak a városi kényelemt, a jó ellátottságot, ami nyilván minden téren színvonalasabb, gyorsabban elérhető, mint az vidéken jellemző. A város uralkodik, a vidék alávetett. A mindent átformáló nagyvárosba áramlás nálunk is lezajlott. Sőt a városokból az ot élő tehetősebbek számára a jól elérhető vidékekere történő kiköltözéssel a város- mondhatni- "kiterjedt" a közeli vidékére. Ezeken az érintett városperemi tájakon az egykori vidéki világ teljesen átalakult. It a falvak és a tanyák nyüzsgő szimbiózisban élnek a várossal. Lakóparkok, ipartelepek, a "falusi jellegű" kikapcsolódást, pihenést, a vidékturizmust szolgáló létesítményekvették át a hagyományos élelemtermelő- a klasszikus városi piacot ellátó- szerepkört. 

A közepes és a kisebb városaink valamint vidékeik együttes eltartó képessége sajnos számottevően lecsökkent. Nemcsak az egykor hagyomásnyosan fontos mezőgazdaságból és lelmiszeriparból tudnak ma megélni sokkal kevesebben, mint korábban, de az 1970-es években letelepített kisebb ipari részlegek csődje is súlyosan hatott a vidékiekről a városokba hajdan naponta ingázóknak. 

Végül a harmadik, sejnos egyre súlyosabb gondokkal küzdő falusi csoportot az elszegényedő, sőt gettósodó kisvárosi központú, periférikus vidékeink jelnetik. 

A különböző gyakoriságú és erősségű város-vidék kapcsolatok által kirajzolt területek, gazdasági, igazgatási egységek tudatos fejlesztése, még inkább az érintett polgárok mindennapjait is átható, másképpen fogalmazva "megélt tereik" támogatása az Európai Unió elkövetkező tervezési és támogatási időszakának fontos pillére lesz.

Az egykori, tipikus alföldi nagy-mezőváros és vidéke valódi, a tájat gazdagon átszövő piaci, kereskedlemi, oktatási, igazgatási, társadalmi kapcsolatok sokaságával együtt létezett, és ért el jelentős siekreket. Nem véletlenül írt Németh László ebben az időszakban egész Maraország "elkecskemétiesítésének" szükségeséégéről. Tudjuk, bár a város 1950-ben megyeszékhely lett, így annk "hivatalos-hatalmi- közigazgatási vidéke" immáron az újonnan megalakult megye több mint nyolcezer négyzetkilométeres területére kiterjedt, a hozzá legközelebb áló, intenzíven művelt kertes-tanyás részeit meg elvesztette. Az akkor elcsatolt kilenc település fél évszázad alatt komoly faluvá vált. Sőt, ma már - mint fentebb is említésre került- a városból kiköltöző több ezer korábbi kecskeméti polgár új, "vidéki" lakóhelyévé. Kadafalva, katonatelep vagy Hetényegyháza- ismét csak e város és vidéke különös településtörténeti fejlődésének eredményeképpen - városunk közigazgatási területén belül található valóságos falvak. 

Van tehát honnan meríteni példát, erőt és hitet ahhoz, hogy Kecskemét város és vidéke a következő évtizedben jól és harmónikusan fejlődjön. A város közösségének, vezetőinek, vállakozóinak, véleményformálóinak maximális figyelmet kell fordítani a vidékére. A vele szorosan vagy lazábban együtt élő falvak és tanyák népére. Mert új energiákat a fejlesztéshez "kívülről" csak akkor kaphat, ha ezt az egyébként korábban belőle kiszakított "belső vidéki" terét újraegyesíti.

A Katona József Könyvtár mozgó járataival minden környező településre eljuttaja az igényelt köteteket. Városunk középiskolában hány tehetséges falusi gyermek jut tudáshoz. A kecskeméti piacon újra megjelentek  az egészséges tanyasi élelmiszert áruló gazdaemberek a város vidékéről, mint több száz éve is tették, ugyanúgy kellene közös gazdaság- és társadalomfejleszztési, akár az élelmiszergazdaság és kertkultúra, a színvonalas táji környezet rehabilitációját is szolgáló új, komplex igényű, a város és vidéke szerves egységet képező területére közös, új, térségi terveket, programokat kidolgozni és elindítani. 

A város csak vidékével együtt lehet sikeres. Ez biztos. Sőt ezt 2014-2020 lözött jelentős forrásokból támogatni is fogják.

Forrás:

3DIMENZIÓ

Dr. Csatári Bálint, geográfus, egyetemi docens írása alapján